Hegedűs Béláról, a határokon túlra
Hegedűs Béla nem tartozik az Arany János által megbélyegzett "szavajátszók" táborába. Minden sorát teljes egyéniségén szűri át, mérlegeli az élményt, postázza az üzenetet, hálásan megköszöni a szívhez szóló hatást. Ezért válhatott ő az Internetes honlapokon úgynevezett "Mindenki Költőjévé". Olvasói felolvadván spontán patakzó soraiban, tapasztalják: itt nem egy önmaga hiú karrierjét sietősen egybekontárkodó pancserról van szó, hanem valódi életmesterről. Miként Bélának valóban kenyér és levegő, paplan és pajzs a szó. Védi az avatatlan sorscsapóktól, s beburkolja lágy alomiságába. Kihallszik a képek mélyéről a természettudományosán és műszakilag képzett , kimunkált szellem gondossága, pontossága, de egyúttal a harminc éve pályán szorgoskodó pedagógus szeretetteljes tapintata és bőséges bölcsessége szintén. Ha még személyes adalékként hozzátesszük, hogy ez az immár hatvanadik esztendejébe forduló poéta egyedül neveli (mosva-főzve-takarítva) két széppé serdülő leányát, s ápolja élemedett korú rokkant édesanyját, akkor meg is tudjuk nevezni, miféle energiaforrásból merülnek fel a sokatmondó énekek, szívhezszóló gnómák. Bodri Ferenc konzseniális, elanyátlanodó s újra életrekapó grafikái pazarul illuminálják a szaporodó Hegedűs-köteteket. Ajánlom a magyarul érző távolbaszakadt testvéreink figyelmébe ezt a megszenvedett alföldi lírát.
Turai Kamil, esztéta