Hegedűs Béla 60 éves
Hegedűs Béla azon autszájderek közé tartozik - miként baráti előszavában Turai G. Kamil esztéta aposztrofálja a szerzőt -, akiket a kortárs irodalomtörténet (még) nem jegyez ugyan, lírájuk mégis tele van költői erudicióval. Nem az arisztokratikus irodalmi ízlés kielégítése, nem is a játékos ironizálás vagy a széteső világ dadogó leleplezése a célja. Hegedűs Béla egyszerűen ihletett költő, aki átadja magát a világgal való egyesülés misztériumának, elmélkedik és kérdez.
Költészetének titka képeiben rejlik. Eredeti, szuggesztív víziói igazi belső tájak, Mesterkéletlen képzettársításai kozmikus összefüggéseket érintenek, ezért hol az impresszionista mesterek pillanatképeit, hol egy-egy szürrealista víziót, hol meg berzsenyisen hömpölygő természeti képeket látunk verseiben, melyek mind a lét magasabb értelmét firtatják. A hajnal nála vörös verejtékét önti,/ és gömböket formál/ a tarló srégen vágott hegyein (Srég hegyek hegyén), a tavasz fehér csödöre/ vágtatva suhan végig a mezőn (Kérő előtt), a tél pedig hideg szárnyát rebesgette,/ és tovasiklott a távoli messzeségbe (Egy-egy virág). Áradó ihletettségére, spontán formaalkolására, ösztönös képalkotására álljanak itt A tenger című versének hullámzó versszakai: Nem morog a tenger/ nedves kavicsos partján nyugszik,/ mivel szélverte a távoli sziklás parton/ tarajos dühöngő hullámait.// Elcsendesedett öblös medrében,/ nem zúg, nem zsörtölődik./ most a csillagok rajta nyugszanak/ káprázatos csendben rezdületlenül.// Szinte meghalt a tenger:/ a hold fény törésével apad./ A csipkés szegélyről lefejtett zúzalék/őrölt vörös hantja alatt.
A Bodri Ferenc grafikusművész által illusztrált verseskönyvet érdemes a kortárs líra iránl érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlani.
forrás: Új Könyvek 2005/9/84