Kvetyna
Az Úr kiterítette
varázslatos kártyájának lapjait,
az elbűvölô titokzatos égre
a jövômet fejtené meg belôle.
Uram! Ne tedd.
E csillagkép számomra rég elavult
és temérdek azóta lehullt.
Ott is a régi utak kövei maradtak.
Az alkony eljött hívás nélkül is.
Vörös vérébôl asztalodra kúszott
a sok ismeretlen égi dísz
és ebbôl a jövô virágait-gazát sorolnád el.
Köszönöm, hogy nézhettem
ezüstösen világító varázsgömbödet.
És ha majd egyszer ott járok
add kölcsön egy sétaútra GÖNCÖLSZEKERED.
hadd nézzek le a szülôföldre
csillag kerekű hintómban hátradölve
egy pár búzavirágot keresve,
mely Kvetynaként volt szeretve.
Nagykôrös, 1999
1. kötet
Versek
- Pártatlanul olvasd
- Orchideák
- Kvetyna
- Ne várd meg a telet ...
- A messzeség nem otthonod
- Minden ember
- A pusztán
