Minden ember
Hord valamit minden ember
viszi, cipeli...
Súlya mértékét mindenki maga viseli.
Van ki könnyen cipel nehéz terhet
és mégis futva megy.
Van ki néha meg-megbotlik
feláll tudja, hogy figyelik
és erôs emberként megy tovább.
Van ki gyenge
és terhét belül cipeli
a lelkiismeret bent
foszlányokra szétszedi.
De megy egyre távol
húzódik félre, ne lássák -
hogy arcára csorog nehéz verejtéke.
1. kötet
Versek
- Pártatlanul olvasd
- Orchideák
- Kvetyna
- Ne várd meg a telet ...
- A messzeség nem otthonod
- Minden ember
- A pusztán
