A pusztán
Bíbormedrébe hanyatlik a nap
de még fáradt fénye
imbolyog a pusztán.
Még egyszer végigrohanná
a kopár kihalt tájat,
de látja, hogy amott jön
két bivaly, mely igen fáradt.
Nyakukon a kopott járom
ide-oda billen,
ahogyan fejüket lökdösik elôre.
Hátuk mögött roggyant szekér
tükrös kereke lustán fordul,
a tengely közben nagyokat mordul.
A kancsikának éles most a hangja
nagyokat csattan végén a rafia.
Nógatva a két jámbort,
mely az utat nézi és nem a távolt.
1. kötet
Versek
- Pártatlanul olvasd
- Orchideák
- Kvetyna
- Ne várd meg a telet ...
- A messzeség nem otthonod
- Minden ember
- A pusztán
