"Mindenki költője"
Megjelent a Kecskeméten lakó, de Nagyköröshöz is kötődő Hegedűs Béla negyedik verses kötete "Kristálygyöngyök" címmel. A negyedik évtizede Kecskeméten tanító szakközépiskolai szaktanárnak - akinek tanítványai országos versenyeken is előkelő helyen szerepelnek - bár régóta ír, első kötete csak öt évvel ezelőtt jelent meg. Azóta viszont csak úgy ontja magából a verseket. A hivatalos költészet, a divatos irodalmi irányzatok távol állnak tőle. Versei lelke mélyéből ösztönösen fakadnak. Köteteit saját pénzén jelenteti meg. Szenvedélye az írás, a közlés. Rácsodálkozik a világra és amit lát, azt másokkal is láttatni akarja. Versei letisztult gondolatokat fejeznek ki mindenki számára érthető formában. Ezért is ragasztották rá szűkebb hazájában a "Mindenki költője" elnevezést. És Hegedűs Béla büszke erre az elnevezésre, büszke arra, hogy értik, érzik, olvassák verseit. "Írni szeretnék mennyi mindent, tanulságos szépet" - fogalmazza meg költői ars poeticáját az "Írni szeretnék" című versében. És igyekszik ezt meg is valósítani: sok szép verset tartalmaz ez a kötete is. Témavilágát tekintve a "Kristálygyöngyök" az első három kötet szerves folytatásának tekinthető. Versei nagy részének most is a bennünket körülvevő természet, az évszakok változása, szűkebb hazájának, az Alföld homokvilágának megrajzolása, a magyar táj szépségének varázsa szolgál forrásaként. Azonban ez a világ az előző kötetekhez viszonyítva keményebb, ridegebb lett. Az évszakok közül sokkal többet foglalkozik a téllel, az elmúlással, mint a tavasz-szál. Metsző szélről, nyekeregve síró üres ágakról, jégvirágokkal teli ablakokról, mogorván suhogó szélről szól, és a bizsergő tavasz ígérete csak ritkán oldja föl a versek olykor komor hangulatát. A szülőföld szeretete azonban talán még az eddigieknél is erősebb hangsúlyt kap. "Színes ceruzák" című versében ezer színnel rajzolja meg hazánk "gyöngyökkel szórt tájait", a "Reménykedve" címűben pedig azt a reményét fejezi ki, hogy nem adják el azt a földet, amelyben majd pihen. Általában versei politikusabbak az eddigieknél. Foglalkoztatja a jövő kérdése, fájlalja az összefogás, a segíteni akarás, a megértés hiányát. Több versében emeli fel szavát a háború ellen:
Fegyver ropog, bomba robban és bennünk reszket a félelem.
Tiltakozik az igazságtalanság ellen:
Földünkön egyre több a szegény, az árva, pedig ezt nem az Isten akarata teszi.
Tisztaság utáni vágya leginkább a gyermekekről szóló versekben realizálódik. Ezek a részben visszaemlékezésekből, részben jelenkori élményekből táplálkozó versek - Hegedűs Béla egyedül neveli két kislányát - egyértelműen idilli világot mutatnak be. Ugyanez mondható el édesanyjáról szóló verseiről - nyolcvan év feletti édesanyja is velük él - és szerelmes versei nagy részéről is. A versek között, ha nem is olyan nagy számban, mint az előző kötetben, amely szinte teljesen Nagykörösön született, de ezúttal is akadnak Nagykörösön írott versek. A kötetet az előzőkhöz hasonlóan most is Bodri Ferencnek a versekhez jól illő grafikái teszik teljessé. A "Kristálygyöngyök" egyik legszebb verse éppen Bodri Ferenchez íródott. A kötetben három szép vers német illetve angol fordítása is helyet kapott. Ezzel a "Mindenki költője" kilépett a magyar nyelvi közegből, és mivel versei olyan általános emberi érzéseket fogalmaznak meg, amelyek mindenütt helytállóak, valószínűleg élményt jelentenek majd a nem magyar anyanyelvű olvasóknak is.
Szigeti Márta
4. kötet
