Lelkében a láng
Lelkében a láng
foszladozó vörös szirma
hamvadó bibéjét
óvva körbefonta.
Vergôdve, lassan alszik el,
sóhajként színe bársonyát dobja.
A hajladozó tömény füstben
utoljára mártózva fürdik lobogva.
Hamuként foltján alszik el,
de körülötte üszkök mozognak,
bennük a remény szeme mocorog,
melyre kínzó, maró perje száll.
A vétkes virág végleg lobbant,
és a tartó gallyak sem hajoltak,
pedig a perzselô gócba voltak.
Sisteregô végszóként se szóltak.
4. kötet
Versek
- Children's Fate
- Die Ferne ist nicht dein Heim
- Reménykedve
- Lelkében a láng
- Természetes fordulat
