Természetes fordulat
Sötét lomha felhôk lógatják lábukat
a messzeség enyhén görbülendô ívén,
ahogyan ráültek az ég haldokló tüzére,
úgy nyomták el enyhén lélegzô parazsát,
mint a gyermek arcáról durva szóval
az öröm kicsattanó bíbor sugarát.
Vidám, tiszta égbolt, ráncolatok nélkül
fogta fel a reggel párolgó üde leheletét,
táncolt a nagy mezôn a kibomlott fény,
és vibráló keresô szálaival tapogatódzott,
kutatta a fel nem fedezett setét zugokat,
de mikor belépett, elillant, nem látta tovább.
Eltűnt, mint a gyöngyöket fűzô harmat
mely a tóduló meleg nyakába csüngött.
Szárazon zörgô kiskertek morzsás abrosza
lerázta magáról a ráesett összekevert színeket,
most az éjszakával összeolvadva szürke lett: -
Ég és föld - föld és Ég egymásra lágyan borultak.
4. kötet
Versek
- Children's Fate
- Die Ferne ist nicht dein Heim
- Reménykedve
- Lelkében a láng
- Természetes fordulat
